Nyakig vagyunk a karanténban, összezárva a férjemmel, az öthónapos kisfiunkkal, a kutyával, na meg egy nagy adag klausztrofóbiával.
Hiányoznak a szabadtéri programok, a kultúra, a színház, az éttermek. Sőt, most hétvégén azon kaptam magam, hogy hiányzik a cirkusz. Bizony, a cirkusz. Gyerekként minden formájáért oda voltam, de így felnőttfejjel már elítélem azokat a mutatványokat, ahol ostorral idomított állatokat parádéztatnak. (Szerencsére ilyet egyre kevesebb helyen látni.)
Az artistákat viszont a mai napig imádom. Az erő, az elegancia, a felkészültség, a látvány…
Úgy okoskodtam tehát, nézek egy kis online cirkuszt. Jó, túlzok, néhány régi felvételt a Cirque du Soleil-ről, még a korona-előtti időkből.
De mit kezdjek addig a férjemmel, meg a gyerekkel?
Családanyaként nem könnyű pár perc nyugalomhoz jutni. A férjem ugyanis – hétvége lévén – nem a gép előtt görnyed home office-ban, hanem a kis konzolja előtt játéklázban, lefoglalva ezzel a család egyetlen nagyképernyőjét.
Szerencsére a férjem imád tesztelni. Na, nem vírusfertőzöttséget, hanem minden egyebet. Szakmai ártalom, mérnökként dolgozik ugyanis. Mondtam is neki, hogy egész jó az idő, ideje lesz tesztelni az új babakocsit egy hosszú séta alkalmával.
Mosolygott, felöltözött, cipő, kabát, és csak ekkor hervadt le az arcáról a mosoly, mert rájött, hogy én nem jövök. Mondom neki, nekem is jár a pihenés, meg a nagyképernyő. 😊
A nagy teszt
Tudtam, hogy nem tolok ki vele, és imádni fogja a sétát, ahogy a kicsi is. A múlt héten vettünk egy Inglesina Apticababakocsit, illetve egy teljes, négy az egyben szettet. (Egy régi, megörökölt darabot cseréltünk le.) Részemről szerelem volt első látásra, és a kisfiunk is nagyon szereti.
A babakocsikat persze előtte alaposan végig néztük, megfontoltan szoktunk vásárolni.
A kocsi kerekei és az egész szerkezet úgy van kialakítva, hogy ne rázzon. Óbudán lakunk, hegyes-völgyes környezetben, így sok az emelkedő, és a környékünkön kevés helyen van járda – az előző babakocsit lassan és óvatosan kellett tolnunk, hogy ne rázza a picit.
Az újjal viszont száguldozni is lehet, fel sem ébred a gyerek – mesélte utólag a férjem, úgyhogy kénytelen voltam megereszteni felé egy szúrós pillantást.
De igazából nem haragudtam rá, és örülök, hogy jót sétáltak. El is hiszem neki, hogy a kisfiunk végig aludta a sétát: a babakocsi mózeskosara ugyanis egészen szuper. Tágas, és a pici bebugyolálva is kényelmesen elfér benne. A hozzá tartozó matrac is úgy van kialakítva, hogy a megfelelő szögben tartsa a kis fejét és lábait – néha arra gondolok, hogy ha létezne egy felnőtt verzió konkrétan ebből a babakocsiból, én is szívesen pihennék benne. 😊
Járt hozzá egyébként egy újszülött betét is, amit Tomika kora miatt mi már értelemszerűen nem használunk, de a többi alkatrészhez hasonlóan ez is nagyon profinak tűnik.
A szettben van még egy autós bébiülés, amit szintén könnyen lehet csatlakoztatni a babakocsi vázra, és még legalább a baba 15 hónapos koráig tudunk majd használni. Jó, masszív darabnak tűnik, de kényelmes és puha.
Van még benne egy frankó sportülés, amit még jó pár évig (a leírás szerint kb négyéves korig) használhatunk majd, és maga az babakocsi-váz, ami gyorsan és egyszerűen összecsukható. Összecsukás után egy kicsit úgy néz ki, mint egy gurulós szatyor, könnyű szállítani.
És ha már szállítás: maga a szett online is megrendelhető, és futárszolgálattal házhoz jön – a rendelés, és a kiszállítás is zökkenőmentes volt, úgyhogy nincs okunk panaszra.
Ó, és nem utolsó sorban: az egész kis járgány borzasztó elegáns, és dizájnos. Persze, mostanában nem sokat járkálunk el itthonról, de egyszer ennek a karantén-őrületnek is vége lesz. Úgy vagyok vele, hogy a kicsi kényelme és biztonsága a legfontosabb – én ezek alapján döntöttem az Inglesina Aptica mellett – de azért valljuk be, a látvány sem elhanyagolható szempont.
Egyébként, ezt a szuper kis járgányt a babaverda.hu webshopjában találtuk meg, ahol a babakocsikat kategóriákba rendezték, és így teljesen átlátható már maga a válogatás, nézelődés is a kínálatok között. Minden termékhez van kép, ráadásul több is, hogy minden elérhető színben meg lehessen nézni a babakocsikat, ami először kicsit még el is bizonytalanított, hiszen mindegyik gyönyörű volt.
A nagy visszatérés
Tehát jó másfél órán át zavartalanul gyönyörködtem a cirkuszban. Aztán hazajött a férjem, vigyorogva. Azt mondta, elszaladt az idő, és hogy a babakocsinak tényleg szuper a „felfüggesztése”.
Tomika még mindig édesdeden aludt a mózeskosárban, úgyhogy a férjem óvatosan levette a kosarat a babakocsi szerkezetéről, szétnyitotta a hozzá tartozó állványt, és ráerősítette.
Igen, mert a legjobbat még nem is mondtam: a babakocsi mózeskosara két mozdulattal kisággyá alakítható, úgy, hogy közben fel sem ébred a bébi!
– Mit nézel? Cirkuszt? Azt én is szeretem! – mondta aztán a férjem, és csodák csodája, nem kapcsolta be a Playstationt, hanem inkább együtt néztük tovább az artistákat.